Számos tanulmányok A donor által fogantatott személyek körében végzett vizsgálatokat végeztek, de ezeknek a tanulmányoknak a hatóköre a mesterséges úton történő fogantatás pszichológiai hatásaira korlátozódott. E létfontosságú kutatás elmélyítése érdekében a Harvard Medical School Bioetikai Központ igyekezett többet megtudni a donortól fogant emberek tapasztalatairól, nem csak a tartós pszichológiai traumákra összpontosítva, hanem azt is megvizsgálva, hogy ezeknek a felnőtteknek érdeke volt-e azonosítani vagy találkozni biológiai szüleikkel, hogyan érezték magukat, amikor megtanulták, hogyan hogy fogantak-e, és hogy szerintük a donor fogantatás erkölcsi gyakorlat.
A kutatók 143 névtelen, donortól fogant felnőttet kérdeztek meg, akiknek többsége ilyen volt magasan képzett nőstények, legalább 31 éves. A felmérés eredményei cáfolják azt a mítoszt, hogy a „szerelem” az minden szükséges hogy a gyerekek boldoguljanak. Valójában ennek a felmérésnek az ellenkezője igaz, a donor fogantatása súlyosan károsítja az egészséges, jól beállított emberi lény pszichológiai és fiziológiai fejlődését. A résztvevők mindössze 22.9 százaléka tudta meg, hogy 18 éves kora előtt donor fogantatott, és a felmérésben résztvevők nagy százaléka, 86.5 százaléka úgy vélte, joga van az eltűnt szülőjével kapcsolatos információkhoz, és 74.8 százalékuk több tudásra vágyott etnikai és kulturális hátterük. Sok résztvevő számolt be arról, hogy identitástudata megváltozott, amikor kiderült, hogy donortól fogantak. A testvérekkel együtt nőttek fel 37.1 százalékuk úgy érezte, hogy testvéri kapcsolata megváltozott fogantatásuk tudatától, 48.5 százalékuk pedig pszichológiai vagy pszichiátriai segítséget kért, amikor kiderült az igazság. Nagy százalékban, 70 százalékban úgy gondolták, hogy a társadalomnak véget kellene vetni az ivarsejt-adományozás gyakorlatának, és 62.2 százalékuk felfedte, hogy etikátlannak találta az ivarsejt-adományozás kereskedelmi jellegét.
A kutatók nem találtak kiszámítható gondolkodási mintát a megkérdezettek körében, de azt megfigyelték, hogy a fiatalabb résztvevők nagyobb százaléka gondolta úgy, hogy a pénz donor ivarsejtekre történő cseréje erkölcstelen. Azt is megjegyezték, hogy akik fogantatásuk felfedését követően mentális egészségügyi támogatást kértek, hajlamosak voltak intenzívebb érzéseikről beszámolni a gyermek/biológiai szülő kapcsolat témájában, és hallani mások genetikai származásukról beszélni. Érdekes megjegyezni az eredményekben mutatkozó ilyen különbségeket, de ez a legfontosabb kivonat ebből a tanulmányból, a szavaival élve kutatók„Az eredmények azt mutatják, hogy jelentős mértékű szorongás tapasztalható sok olyan személyben, aki felfedezi, hogy donortól fogant, és hogy a donor fogantatásával kapcsolatos etikai kérdések mélyrehatóak…”
Mi, a Them Before Us munkatársai nem vagyunk meglepve ezeken az eredményeken. Tudjuk, hogy ezt az elsöprő mértékű szorongást az okozza, hogy a genetikai anyagukat „adományozó” személyek nem egyszerűen „donorok”, hanem ezeknek a gyerekeknek a genetikai szülei. Ezek a szülők eladták gyermekeiket abban a tévhitben, hogy „segítenek másokon”, vagy annyira elszakadtak tetteik következményeitől, hogy számukra az adományozás egyszerűen a „pénzszerzés” módja. Ezeket a következményeket bizonyítja a történetei felnőtt gyerekek akiket a donor fogantatása miatti fiziológiai ártalmak okoztak:
...Vannak meleg anyukáim. Alapvetően úgy akartak tenni, mintha (bizonyos értelemben?) van egy közös biológiai gyermekük, mivel meleg pároknak lehetetlen gyereket vállalniuk. Szóval kértek a nagybátyámtól (apámtól?) spermát és ő adományozott. Mindig is tudtam, hogy adományozott spermiumból származom, de azt hittem (reméltem), hogy ez valami idegen vagy ilyesmi, így aztán megtalálhatom, találkozhatok vele, és mentorálást kérhetek tőle egyetemi éveim alatt… fogalmam sem volt, hogy ez egy rokon… Anyukám megpróbálta „menőnek” tűnni, de ez helytelennek és durvának tűnik. Ki a fene csinálja ezt? Csak jaj. Hogy tehetett úgy, mintha nem az övé lennék? Családi összejöveteleink vannak, meg ilyesmi, és ő csak "unokahúgnak" hív. a lánya vagyok. Hogyan tehetnek az emberek úgy, mintha a gyerekeik nem az övék, amikor úgy döntenek, hogy nem akarják őket? Ez most így működik? – Ó, maradt néhány félbabám, hadd adjam át ennek a személynek. Mi a fene!
Egy idegen gyermeke vagyok, aki önzetlenül eladott engem, a biológiai lányát egy családnak, akivel soha nem találkozna. Leírta nekem az apa jogát, és a szüleim örömmel vették az ajándékot, amivel gyermeket kaphatnak. Elragadtatva örültek, amikor anyám teherbe esett, de senki sem gondolta, hogy mit fogok érezni a megtörtént tranzakcióval kapcsolatban, hogy mit fogok érezni attól, hogy nincs jogom kapcsolatba lépni a biológiai apámmal, nincs hozzáférésem az apai családomhoz, még csak nem is orvosi információ…
Hogyan tud valaki eladni egy embert? Persze akkor még csak spermium volt, de azt a spermát árulták azzal a szándékkal, hogy gyermekké váljanak. Miért törvényes, hogy az orvos megengedi, hogy gyermeket hozzanak létre azzal a céllal, hogy elszakadjanak a biológiai családtól, hogy boldoggá tegye a befogadó szülőket? A folyamat valódi emberi lényeket árul el…. Egy profitorientált orvosi klinika eredményeként születtem, ahol szülői jogokat árulnak, tekintet nélkül arra, hogy mi a legjobb a végterméknek, a megtermelt gyermeknek.
Mind a 4 (eddig) féltestvérem és a teljes rokonságban álló nővérem, ugyanattól a donortól, bizonyos fokú mentális egészségügyi problémákkal küszködtek, amelyeket a saját szüleim nem értenek teljesen. Legyen szó depresszióról, szorongásról, bipoláris zavarról vagy másokról, mindannyian tapasztaltunk már fékezhetetlen szomorúságot a szívünkben.
A Harvard-tanulmány azzal a következtetéssel zárul, hogy a névtelen donor fogantatást el kell kerülni, és hogy a gyermekek fiatal korban történő fogantatásának módjáról a legjobb módszer a károk csökkentésére. A Them Before Us arra a következtetésre jutott, hogy az ivarsejt adományozás etikátlan, pont. Erkölcsileg korrupt dolog szándékosan megtagadni a gyermekektől a fejlődési szükségletek alapvető szükségletét – biológiai anyjukat és apjukat. Bármilyen látszólag jól tájékozott beleegyezés egyszerűen csak arra törekszik, hogy még jobban elnézzen egy olyan folyamatot, amely a felnőtt vágyait a gyermekek jogai elé helyezi, és arra készteti a gyermekeket, hogy e vágyak következményeit egész felnőtt életük során elszenvedjék.