A gyermekek törékeny emberi lények, akik a legnagyobb gondoskodást, szeretetet, odafigyelést, erkölcsi nevelést és az erények emlékezetbe vésését igénylik. Megfelelő gondozás nélkül a gyerekek nem élnék túl a csecsemőkort, és nem válnának felnőtté. Életkoruktól függően a gyerekeknek különböző típusú és fokú szükségleteik vannak. Például egy csecsemő több figyelmet igényel, mint egy tizenkét éves fiú. Mindazonáltal mindkettő megfelelő gondozást igényel. De melyik felnőtt van a legjobb helyzetben a gyermekek gondozását illetően?

A több évtizedes kutatás válasza egyértelmű: egy férfi és egy nő, akik együttműködnek gyermekeik közös nevelésében.

Ha a nemek közötti különbségek nem számítanának a gyermeknevelésben, akkor a gyermekek nem szenvednének hiányt egy apa nélküli otthonban. Ez azonban nem így van. A nemek közötti különbségek valósak, és jelentős hatással vannak a gyermekekre. Például az apa nélkül felnövő gyermekek hajlamosabbak arra, hogy: korán részt vegyenek szexuális tevékenységekben , nagyobb valószínűséggel élnek szegénységben, és nagyobb eséllyel lesznek bűnözés és kábítószerrel való visszaélés áldozatai.

Igaz, vannak olyan gyermekek is, akik nevelőotthonokban, árvaházakban, örökbefogadó szülőknél, azonos nemű szülőknél vagy egyszülős háztartásban nőttek fel, mégis kiemelkedően teljesítenek. Ezek a kivételek azonban nem írják felül a azt a jól megalapozott tényt, miszerint „két szülő – egy apa és egy anya – jobb egy gyereknek, mint egy szülő”. Azt is fontos megjegyezni, hogy az apa és az anya együttléte egy háztartásban önmagában nem elég. Az apáknak és az anyáknak részt is kell venniük gyermekeik életében, valamint az apa és az anya kapcsolatában kevés konfliktusnak kell lennie. Ezek azok a feltételek, amelyek legelőnyösebbek a gyermekek számára.

Az anyaság és az apaság biológiai alapja

A férfiak és nők közötti biológiai különbségek alakítják nevelési stílusukat, amelyek a gyermekek számára számos szempontból előnyös egyedi hatásokat eredményeznek. Bár egy apának és anyának ugyanaz a célja: sikeresen felnevelni gyermekeiket, ezt másként érik el.

A „Nemi alapú szülői befolyás hatása a gyermeknevelésre” című fejezetben Scott Haltzman pszichiáter és az Amerikai Pszichiátriai Társaság jeles munkatársa megjegyzi:

A nevelési stílusban mutatkozó eltérések összefüggésben állnak a férfiak és nők közötti biológiai különbségekkel. A nők oxitocin- (az érzelmi kötődésért felelős hormon) és az oxitocinreceptor-szintje magasabb, mint a férfiaké. Az oxitocin a szorongás csillapítására, a motoros aktivitás csökkentésére és az érintés fokozására szolgál. Ezzel szemben a tesztoszteron – amely szintje a férfiaknál tízszer magasabb, mint a nőknél – kölcsönös összefüggésben áll a fiúcsecsemők motoros aktivitásának növekedésével, és felelős lehet a férfiaknak a nőkhöz képest magasabb szintű fizikai aktivitásért.

Rob Palkovitz, a Delaware Egyetem humán fejlődéssel és családtanulmányokkal foglalkozó professzora, „A nemi nevelés hatása a gyermekek jólétére: elmélet és kutatás alkalmazott perspektívából” című fejezetébenezt írja:

Ami a biológiai nemet illeti, a férfiak szülőként általában határozottabbak és kevésbé irányítók, mint a nők, míg a nők szülőként érzékenyebbek, strukturáltabbak és szabályosabbak, mint a férfiak. Az apák elvárásai nagyobbak a gyerekekkel szemben a problémamegoldásban, és több aktivitást várnak el a feladatok elvégzésével kapcsolatban, mint az anyák. Az apák általában kevésbé konvencionálisak a játék- és tárgyhasználatukban, mint az anyák, és gyakrabban használnak tárgyakat a gyermekekkel való fizikai érintkezésbe kerüléshez, mint az anyák. Játék közben az apák nagyobb mértékben destabilizálják a gyermekeket ugratással, mint az anyák.

Nemi különbségek a szülőségben

Általában az anyák több időt töltenek gyermekeikkel. És mivel az anyák több időt töltenek gyermekeikkel, az anyák többet játszanak a gyermekeikkel. Mindazonáltal, az apák és az anyák eltérő módon játszanak gyermekeikkel. David Popenoe, a Rutgers Egyetem szociológusa, megjegyzi, hogy az apák „inkább a játékra helyezik a hangsúlyt, mint a gondoskodásra, és játékuk nagyobb valószínűséggel durvább”. Az apák versengést, a kockázatvállalást és a függetlenséget hangsúlyozzák jobban, míg az anyák inkább a saját tempójú játékot támogatják, vagyis hajlamosak a gyermek szintjének megfelelő játékra ösztönözni. Például az apák nagyobb valószínűséggelbátorítják gyermekeiket, hogy túrázzanak velük, és válasszák a nagyobb kihívást jelentő útvonalat. Az apák nagyobb valószínűséggel vesznek részt birkózásban a gyerekeikkel, és bíztatják őket fizikailag megterhelőbb sportok űzésére. A különböző típusú tevékenységek előmozdításával és bátorításával az apák és anyák eltérő módon támogatják gyermekeiket.

John Snarey, az Emory's Candler Teológiai Iskola emberi fejlődés és etika professzora szerint, hogy a „Gyerekek, akik az apjukkal dulakodnak. . . általában gyorsan megtanulják, hogy a harapás, rúgás és a fizikai erőszak egyéb formái nem elfogadhatók.” A gyermekei életébe bevont apa ezért kritikus fontosságú a gyermek önuralmának kialakításában.

Ráadásul a feleségüket tisztelő és szerető apák ideális példaképekké válnak fiaik számára. A családi életbe bevont apák nagymértékben befolyásolják fiuk férfias jellemvonásait. Popenoe szerint azáltal, hogy apjuk jelen van az életükben, a fiak megtanulják a „férfi felelősséget és teljesítményt, hogyan legyenek kellően határozottak és függetlenek, és hogyan viszonyuljanak elfogadhatóan a másik nemhez”.

Amikor az apák alig vagy egyáltalán nem foglalkoznak gyermekeikkel, David J. Eggebeen, a Penn State Egyetem humánfejlesztési és családtanulmányi docense szerint a gyermekek nagyobb valószínűséggel tapasztalnak „depressziós tüneteket”, és nagyobb valószínűséggel „vesznek részt bűnözésben”. Minél inkább foglalkozik egy apa a gyermekeivel, annál kevésbé valószínű, hogy azok megtapasztalják ezeket a problémákat.

Glenn Stanton kifejti, hogy míg az apák a férfiak világába, az anyák a nők világába nyújtanak betekintést gyermekeik számára.

Az apával felnövő lányok és fiúk jobban ismerik és biztonságosabban érzik magukat a férfiak kíváncsi világában. A jelen lévő, házas apákkal rendelkező lányok serdülőkorukban nagyobb valószínűséggel alakítanak ki egészségesebb kapcsolatot fiúkkal, felnőttkorukban pedig férfiakkal, mert megtanulják apjuktól, hogy a férfiak hogyan viselkednek megfelelően a nőkkel. Azt is megtanulják anyjuktól, hogyan éljenek egy női világban. Ez a tudás érzelmi biztonságot nyújt számukra a ragadozó hímek kizsákmányolásával szemben. Az anyák segítenek fiaiknak megérteni a női világot, és érzékenyeknek lenni a nők iránt. Segítenek fiaiknak abban is, hogyan viszonyuljanak a nőkhöz és hogyan kommunikáljanak velük.

Scott Haltzman „A nemi alapú szülői befolyások hatása a gyermeknevelésre” című könyvét a következőkkel zárja: „Az apák és az anyák egyaránt számítanak, különösen, ha mindkettő olyan stílusban tud szülő lenni, amely tükrözi nemi szerepét. A bizonyítékok azt sugallják, hogy erőfeszítéseket kell tenni a társadalom egésze, és különösen a szülők felvilágosítására, hogy a szülők nemi különbségei valósak, és ahelyett, hogy eltüntetnék vagy figyelmen kívül hagynák, inkább támogatniuk kellene azokat.”

Az apák és anyák értéke tagadhatatlan. A férj és a feleség nemcsak kiegészítik egymást azáltal, hogy biológiailag különböznek, biológiai különbségeik gyermekeik javára is válnak.